Home made életünk

Waldorfos életünk: Mihály nap

Waldorfos anyuka vagyok olyan mint a többi anyuka, csak sokkal menőbb…

igaz neked is egy póló képe ugrott be 😉 Nekem az jut eszembe, de biztos van aki már sok mindent hallott és most szörnyülködik épp, hogy hova tettem az eszem, de azok csak városi legendák… Itt is mindenki az egységes érettségi szerint vizsgázik a végén, méghozzá nem is olyan rosszul (A sulink tavalyi átlaga: 4,2) csak egy sokkal klasszabb élményekkel teli úton jutnak a gyerekeink el odáig.

14358625_1269185563115360_6442910719284275383_n

Nyitásképp itt van rögtön Szent Mihály. Már tegnap elindult a készülődés, mivel a mi gyerekeink a szervezők szorgosan sütöttük a cipócskákat a gyerekekkel.

dsc_0553

Ma pedig megnézhettük az aranymadárt a gyerekeink előadásában.

14433028_1409787822365534_8398449997705594616_n

A darab végeztével a jelenlévők megmérették magukat. Ez úgy zajlik, hogy van egy hatalmas mérlegünk, amiben a “gonosz” fekete kő van az egyik serpenyőben, majd a másik serpenyőbe kerülnek a gyerekek fehér kavicsai amit a jó cselekedetükért gyűjtöttek az ünnepet megelőző időszakban.

14519781_1409812142363102_7813366719532610710_n

Az éven nagyon izgalmas volt a megmérettetés, a gimisek kezdték és haladtunk lefelé, de a másodikosoknál még a rossz állt nyerésre, végül az elsősöknél dőlt a mérleg a jó cselekedet oldalára, amit hatalmas üdvrivalgás fogadott 🙂

dsc_0895

14463213_1409754275702222_8582832358333616670_n

 

Ezután megterített asztalok várták, hogy kicsik és nagyon falatozzanak róluk, felvértezve magukat a bátorság próbára…. Ez még nagyon meseszerű és kalandos az első 3 osztályban, majd negyedikben már kicsit komolyodnak a gyerekek és változik a próba is.14519713_1409753499035633_1156956381818180840_n

Az én első bátorságpróba élményem: “A hétvégén bátorságpróbán voltam a fiam osztályával 🙂 14 cuki gyerkőc, két felnőtt és egy este az iskolában, majd napfelkelte a szikláról nézve, ez körvonalakban a negyedikes bátorságpróba. Hatalmas izgalommal vágtam bele, de életre szóló élményt kaptam. Sok nevetést, hatalmas kalandot, csupa cuki társaságot, hogy legyőzve az álmosságot és a félelmet a sötétben felmásztunk a hegyre és megnézzük, a napfelkeltét. Fényképeztem a szikla széléről, én aki egy hokedlin is szédül és este nem megy ki, mert a sötétben furcsa hangok vannak. Ültem a hegyoldalban, csodáltam a tájat és azt éreztem, hogy én is megcsináltam, legyőztem magam. Köszönöm, hogy ott lehettem veletek <3 Waldorfosnak lenni jó!”

14441108_1405062792838037_5098725645872443798_n

A tizedikesek pedig egy hosszú éjszakai túra keretében fognak az este győzelmet aratni…

14446040_1409820272362289_8269826280257874762_n

Mi maradtunk ma pakolászni a suliban és olyan jó volt látni az élményekkel visszatérő elsősöket, akik büszkén mutogatták a arany diójukat, Amit a bátorságukkal érdemeltek ki, mert kérem én ők nem féltek egy cseppet sem 🙂 És meséltek, csacsogtak és közben boldogan kacagtak. Mert a béke szigetén bátor és boldog gyerekek tanulnak, írni, olvasni, számolni és Sárkányokkal harcolni…..

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!