Ismeritek azokat a napokat amikor rohantok egyik helyről a másikra, nyűgösek, fáradtak vagytok és semmi sem jön össze?
Ez egy tipikus olyan nap, bár mondhatnám azt is, hogy olyan hét. A harmadik nadrág sem jó reggel, három gyerek ordít egyszerre, hogy az ő dolga a legfontosabb, rohanva érjük el a buszt, hosszú nap a melóban, majd felvesszük a kicsit az oviban a nagyot a suliban, híreket hallgatva, mert kérem itt azért helyzet van a határoknál, és egyébként is, ma esik ez eső, szomorú az idő, és olyan nyomott az egész világ, és ma semmi se úgy ment mint ahogy kellett volna …
És ebben a pillanatban a piros lámpánál érzed ahogy beléd jön a mögötted jövő autó…..
Egy hetes az autóm, azaz sok éves, de nálam csak egy hetes, úgy szálltam ki, hogy kész itt a 4 sávos közepén térdre rogyok és sírógörcsöt kapok, mert ilyen már tényleg nincs…
És ekkor kiszáll a másik autós és közli, hogy nyugiiii nem lett semmi baja az autódnak, majd behunyt szemmel kérdezi, hogy az enyém? ÉS képzeljétek egy csikarás nélkül megúsztuk mindketten, ott abban a pillanatban úgy fellélegeztem, hogy ma már semmi sem ronthatja el a kedvem és ha már jókedv meg is jutalmaztam magam egy pizzával, most sül így régi képet kaptok:
Jó étvágyat kívánok hozzá! Legyen szép estétek!
Ancika
