Az esztendő kilencedik hónapját a csillagászok által „Mérleg”, míg eleinktől „Szent Mihály” havaként ismerjük. Ebben az időszakban a természet elkezd befelé fordulni, egyre hosszabbodnak az éjszakák is. A Nyári és a Téli Napforduló között állva tapinthatóvá válik a Fény és a Sötétség küzdelme. Az ember, akár Mihály arkangyal, szembeszáll az árnyakkal, teljes szívével a szellemi világ felé fordulva.
A János evangélista neve által fémjelzett Jelenések könyvéből ismerhetjük meg Mihály arkangyal történetét. Az ősi hagyomány szerint mérleggel, illetőleg felfénylő karddal a kezében szokás ábrázolni.
A főangyal tiszteletének kultusza már a X. században is felbukkan, talán pont harcos természete miatt. István király neki emeltette a veszprémi székesegyházat, és képe a Szent Koronán is megtalálható. Ünnepének rendszeres megtartását László királyunk iktatta törvénybe. A Waldorf-iskolákban Szent Mihály-napi bátorságpróbát szoktak tartani. Ez lehet fizikai megmérettetés, de ugyanúgy a lélek erejét, kitartását is próbára tehetik. Ilyenkor a szülők egy csoportja még hajnalban kialakít egy akadálypályát egy erdős területen, ahol majd a sárkány barlangja, esetleg egy billegő híd, illetőleg sok más, vitathatatlanul bátorságot igénylő feladat leküzdése várja a gyerekeket.
Az egyes állomásoknál fehér vagy ragyogóan csillogó, aranyosra festett köveket kell gyűjteniük, amit az ünnep záróakkordjaként egy nagy mérleg serpenyőjébe tesznek, ezzel is utalva arra, hogy Mihály az, aki mérlegre helyezi az elmúltak lelkét, megméri tetteik súlyát. (A másik serpenyőbe már előzőleg hatalmas fekete követ helyezett valaki.)
Amikor Szent Mihályt ünnepeljük, voltaképpen a saját sárkányunkkal fordulunk szembe, tetteinket, döntéseinket mérlegelve, az egyensúlyra törekvés szándékával felvértezetten. (forrás: http://waldorfpecs.hu/en/node/30)
Mi most két évfolyamon is érintettek vagyunk az ünnepben. A mi hatalmas negyedikeseink (és én is) este a sötét iskolában aludtunk, majd hajnalban a sötét erdőben menetelve megmásztuk a hegyet és a sziklafal tetejéről néztük a napfelkeltét, ami egyrészt nagy bátorságot igényelt, másrészt hatalmas élmény volt.
A harmadikosainkkal pedig cipókat sütöttünk az iskola tanulóinak és holnap előadják az arany madarat az iskola és a szülők előtt. Nem ki bátorságra van szükség ehhez sem. Az én drágaságom lesz az arany madár <3
És ha már Mihály napi cipó, jöjjön a recept, ha ti is megsütnétek:
Mentés
Mentés
