Először is el kell, hogy mondjam, hogy vannak iskolák, ahol jó harmadikosnak lenni, ilyen a mi iskolánk is. Van egy régi fehér kemence az udvaron, ahol minden harmadikos megélheti a kenyérsütés csodáját. Azt, hogy közösen nevetve, beszélgetve bedagasztják a kenyértésztát, majd a kemencéből frissen mindenki magához veheti a cipócskáját, azt ami az ő keze munkáját dicséri, és megérzi a meg tudom csinálni csodás érzését, hogy milyen amikor a két kezünkkel létrehozunk valamit 🙂 Na de hogy hogy jutottunk el eddig? Olvasd el!!
Megkért a tanítónénink, hogy nem e mennék el kenyeret sütni az osztállyal és mi mást lehet mondani egy ilyen kalandra, mint hogy igen, benne vagyok!
Hozzávalók:
és már indulhat is a buli, süssünk kenyeret! Na de hogy mit is használtunk alapanyagként?
Beöntöttük a lisztet a teknőbe, csináltunk egy mélyedést a közepébe, belecsipegettük az élesztőt, rászórtuk a cukrot és óvatosan elkevertük, úgy hogy a mélyedés falát ne romboljuk le.
Megszórtuk liszttel, hogy mindenhol befedje.
Majd betakartuk az abrosszal és vártunk.
Amikor megrepedezett a tetején a liszt, kitakartuk.
Hozzáadtuk a többi hozzávalót.
És az apró szorgos gyerekkezek alaposan összegyúrták, addig amíg el nem vált a kezüktől.
Ekkor egy nagy cipót formáztunk belőle, megszórtuk liszttel, betakartuk és hagytuk megkelni.
Amikor szépen feljött, megsimogattuk, megszeretgettük a tésztánkat, hogy finom legyen 🙂
Majd 8 cipócskát formáztunk belőle.
Tepsire pakoltuk, majd bevagdostuk őket.
Majd újra betakartuk és fél órát nőni hagytuk.
Addigra felmelegedett a kemence is
Így mehettek is be a cipócskáink.
Majd büszkén megcsodáltuk, megszaglásztuk és megkóstoltuk a művünket.
Számomra mindig nagy élmény látni alkotás közben a kis emberkéket, picit az ő szemünkön át rácsodálkozni a világra, de itt még nem ért véget a napunk, készült 8 tepsi pizza is, holnap nézz vissza arról is hozom a cikket és a receptet, addig is legyen csodaszép hétvégéd! Puszil:
Ancika