“Majd meg szakadunk hogy jó anyák legyünk és ettől majd becsavarodunk..” Elvárják, hogy tökéletes háziasszonyok legyünk, a lakás legyen olyan mint egy magazin, egészséges és finom étel legyen az asztalon, fizetés a bankszámlán de legfőképpen, hogy tökéletes gyerekek tökéletes anyukája legyünk…
Na jó jó, tudja az ember a nyári szünetben dugdosni a “szennyest” az emberek elől, na de jön a sulikezdés és vele millió kis elvárás és nem is értem, honnan jön ez a kényszer, valószínűleg valaki sokat fizetett ezért,marketing szakembereknek, hogy megvedd a
És ez az a pont ahol egy vagyont elköltve elkezdesz becsomagolni az életed értelmének, aki nekiáll ordítani, hogy márpedig ő tuti nem fog felvenni melegítőt, vagy rövidnadrágot a tornaórán és félőrültként elkezdi dobálni szét a tiszta ruhát a szekrényéből és persze még meg is tapossa, hogy ne csak pakolni kelljen, hanem mosni is újra. Nincs meg a tornazsák, koszos a tornacipő, mert persze ki kellett próbálni nyáron. Elveszett a rajzmappa, még van 10 oldal a kötelezőből, nem akarnak fürdeni, nem jutottál el velük a fodrászhoz és “miéééééééértkeeeeeeelkiraaaakniiiholnapraaruhát” ordítja lélegzetvétel nélkül….és érzed ahogy szép lassan eldurran az agyad…….
Ez volt az a pont ahol az idegtől remegve kiültem a hátsó lépcsőre kisírni magam. És rohan a ház, tele a szennyestartó, és uzsira is csak ezt sikerült összehoznom, ahelyett, hogy valami bio, paleo, gluténmentes, superfoodot hoztam volna össze:
és persze legalább a kiflit süthettem volna magam, vagy facsarhatnék hozzá frissen, narancslét,mégis csak az első napról van szó, vagy legalább hajnalban 3körül felkelhetnék, hogy még mielőtt 6kor beteszem az autóba az én szépségeimet és elkocsikáztatom őket a 45 kilométerre levő iskolájukba igazán összedobhatnék, valami királyi lakomát…. és enyhítve a lelkiismeret furdalásomon, tuti összedobok egy muffint legalább holnap mert ma persze dolgoztam is, és egyébként is én olyan rossz anya vagyok :'(
Vagy csak túl sok elvárásnak akarunk megfelelni, túl nagy a nyomás és valójában imádnak minket a gyerekeink, és mi is őket és egyébként se halt bele még senki abba, hogy nem volt tökéletes, és nagy eséllyel a gyerekek is túlélik a tökéletlenségünket. És igen is, mosolyogj rá a másik anyára a boltban, az iskola előtt, az orvosnál, az utcán, a játszótéren, az edzésen, a szülőin …. legalább mi legyünk cinkosok és elnézőek egymással, hogy csökkenjen ez a nyomás, és végre felszabadultan boldogok lehessünk <3
