Tudom ennél jobb címet is össze lehet hozni, de nagy előnye ennek a keksznek, hogy szinte mindig van otthon vaj, liszt és porcukor így bármikor elkészíthető és nem utolsó sorban finom is.

Tudnotok kell, hogy függő vagyok, na nem drog vagy alkohol, az én függőségem a sütisdolgokhoz kötődnek 🙂 Így eshetett meg, hogy az Aldiban sétálva beleszerelmesedtem ezekbe a pecsétekbe:

Most mondjátok meg, nem cukik???? Dehogynem, így gyorsan be is tettük a csajokkal a bevásárló kocsiba. 

Pecsétekkel felszerelkezve már bújtuk is a netet, hogy az itthon levő dolgokból hogyan lehetne kekszet csinálni, és az első ami szembejött ez a 3 összetevős recept volt egy angol oldalon. 

Tőlem megszokottan ismét nem túl bonyolult a recept: 1 rész porcukor, 2 rész vaj, 3 rész liszt ez nálam 10 dkg porcukor, 20 dkg vaj és 30 dkg liszt volt és szép adag kekszünk lett belőle, még a nagyiéknak is jutott kóstolóba. A lisztet és a porcukrot egy tálba szitáltam és belemorzsoltam a vajat. Addig morzsolgattam amíg összeállt, majd lisztezett deszkánk kb fél cmesre nyújtottam és kiszaggattam. 180 fokon előmelegített sütőben világosbarnára sütöttem. Finom “omlósz” lett. 

Remélem tetszett a recept, ha igen ne fogd magad vissza megosztás ügyben 😉 Legyen mosolygós szép estétek!!!

Ancika

Az elmúlt pár napban nem jelentkeztem, tettem ezt azért, mert egyrészt nem tűrt volna nyomdafestéket amit éreztem és írni tudtam volna, másrészt pedig mert szeretném megtartani az én kis pozitív kuckómnak ezt a blogot. Így most sem az elmúlt párnapról lesz szó, hanem arról, hogy mi történt azelőtt, hogy becsapott a villám 🙂

Nagyon rég nem jutottam el az én kedves barátnőmhöz, ezer éve még egy katonafeleséges fórumon találtunk egymásra és úgy érzem azóta is számíthatok rá és ez fordítva is igaz, ha kérné rögtön vágnám magam autóba és mennék. De ez most egy örömteli esemény volt, új házba költöztek és én végre eljutottam addig, hogy meglátogassam 🙂 Jókat beszélgettünk, a gyerekek édesek voltak, és amikor indulnunk kellett meglepett a saját kiskertjéből egy kis csomaggal, amiben volt padlizsán, paradicsom, paprika ….

Így mivel az alapanyag adott volt és én még sosem ettem padlizsánkrémet, nagy lendülettel neki is estem a lecsós változat elkészítésének. Isteni finom lett, igaz nekem kitartott 3 napig, mert idézem: “nincs benne hús” így csak én ettem a gyerekek nem 😀

recept:

Végtelenül egyszerűen álltam hozzá. Felkarikáztam a padlizsánt, majd egy órára félretettem /valahol olvastam, hogy így kell én meg hiszékeny vagyok :D/ . Ezalatt felvágtam a lecsó hozzávalóit, megpirítottam a hagymát, beletettem a paprikát, majd amikor az is megpirult kicsit mehetett rá, delikát, paprika, bors  és a paradicsom. Amíg ez rotyogott, kevés olíva olajon megpirítottam a megsózott padlizsánt. Amikor kész lett, levettem a lecsót, megkóstoltam/ ha kel még fűszerezd!!!/, majd egy kis tepsibe öntöttem. Rápakoltam a padlizsánszeleteket belenyomkodtam 5 egész gerezd fokhagymát és megsütöttem.

Amikor már szép guszta lett, nézegetni kell, nem mértem időt, áttettem a mixerbe és leturmixoltam. És már mehet is a friss ropogós kenyérre 🙂

Én imádtam!

Jó étvágyat hozzá! Legyen szép napotok!

Ancika

Ismeritek azokat a napokat amikor rohantok egyik helyről a másikra, nyűgösek, fáradtak vagytok és semmi sem jön össze? 

Ez egy tipikus olyan nap, bár mondhatnám azt is, hogy olyan hét. A harmadik nadrág sem jó reggel, három gyerek ordít egyszerre, hogy az ő dolga a legfontosabb,  rohanva érjük el a buszt, hosszú nap a melóban, majd felvesszük a kicsit az oviban a nagyot a suliban, híreket hallgatva, mert kérem itt azért helyzet van a határoknál, és egyébként is, ma esik ez eső, szomorú az idő, és olyan nyomott az egész világ, és ma semmi se úgy ment mint ahogy kellett volna …

És ebben a pillanatban a piros lámpánál érzed ahogy beléd jön a mögötted jövő autó…..

Egy hetes az autóm, azaz sok éves, de nálam csak egy hetes, úgy szálltam ki, hogy kész itt a 4 sávos közepén térdre rogyok és sírógörcsöt kapok, mert ilyen már tényleg nincs…

És ekkor kiszáll a másik autós és közli, hogy nyugiiii nem lett semmi baja az autódnak, majd behunyt szemmel kérdezi, hogy az enyém?  ÉS képzeljétek egy csikarás nélkül megúsztuk mindketten, ott abban a pillanatban úgy fellélegeztem, hogy ma már semmi sem ronthatja el a kedvem és ha már jókedv meg is jutalmaztam magam egy pizzával, most sül így régi képet kaptok:

pizza alaptészta:
1kg liszt, 1 csapott ek tengeri só, 2*7g-os szárazélesztő, 1ek barnacukor (én simát tettem bele) 4 ek extraszűz olivaolaj, 650ml langyos víz ezt simán be kell dagasztani. Majd lefedve megkeleszteni, és kinyújtva tepsire rakni.

leggyorsabb paradicsomszósz:

olivaolaj, 4 gerezd meghámozott fokhagyma, 1 csokor friss bazsalikom, 3*400g konzerv lucullus paradicsom, tengerisó, frissen őrölt bors

Forrósítsd fel a serpenyőt és önts bele 4 jókora löket olivát, tedd bele az apróra vágott fokhagymát, bazsalikomlevelet, tedd bele a paradicsomot ( én felkockázottat szoktam venni) sózd borsozd és forrald fel, majd szürd le, öntsd vissza a serpenyőbe, alacsony lángon forrald 5 percig, akkor kész ha pizzára kenhető álagú.

sonka, téliszalámi, virsli, kukorica, újhagyma, paradicsom petrezselyemzöld a feltét (tehetsz rá bármit amit szeretnél), majd szórd meg sok sok sajttal, a sajtot pedig pizza fűszerkeverékkel. Mehet is a sütőbe kb 180 fokra (azért kb, mert lekopott a hőfokjelzés a sütőkapcsolómról 😀 )

Jó étvágyat kívánok hozzá! Legyen szép estétek!

Ancika

Olyan szerencsések lehetünk, hogy az én gyerekeim waldorf iskolába járhatnak, az elmúlt 3 évben rengeteg előnyét láttuk, de ez a poszt most nem erről szól, viszont nem is elhanyagolható tény. Itt jön az, hogy évnyitónk volt, de nem ám olyan felvonul az iskola, meghallgatjuk az ünnepi beszédet, feszített vigyázzban, miközben pár lány kiájul a sorból és mindenki halálra unja magát, utána pedig a tanítók eldarálják a mondandóikat a teremben oszt jónapot… Hanem csupa virágos, kedves, bensőséges, örülünk nektek hogy itt vagytok drága elsősök jellegű, majd amíg a “kicsik” akik persze már nagyok leírják az első kis egyenest /lehet görbét/ addig a másodikos szülők vendégül látják az elsősöket, hogy érezzék őket is szívesen látjuk itt, nem csak felesleges cullangok a gyerek mellett, akik jobb ha be se eszik az iskola területére a lábukat “az elszaporodott lopások miatt” szöveggel megmagyarázva, hogy kívül tágasabb…

Szóval kedvesen beszélgetve, teát szürcsölgetve, sütit és szendvicset majszolva telik a nap és megérezhetik, hogy nagyon ritka kicsiny országunkban, de itt KÖZÖSSÉG van, ahol szeretettel fogadják. És itt jönnek a golyócskáim, merthogy kérem én büszke másodikos anya vagyok /harmadikos is 🙂 / és úgy gondoltam én ezzel /és a keksztekerccsel/ járulnék hozzá a vendégséghez.

Végtelenül egyszerű az elkészítése:

Vettem egy csomag darált kekszet, egy csomag aldis darált diót /majd meglesem hány grammos legközelebb a boltban/. Kivettem 2 ek diót a díszítéshez, a többit a kekszbe öntöttem és kanalanként annyi baracklekvárt adtam hozzá, hogy összeálljon. Majd pici golyókat formáztam. Betettem őket a hűtőbe egy órára, majd mindegyik közepébe szúrtam egy fogpiszkálót. Gőz felett megolvasztottam 1 tábla étcsokit, adtam hozzá 1 ek olajat és a tálat levéve beletördeltem  a másodikat és, és simára kevertem. Ebbe mártottam a golyócskákat, amit a csokiból kivéve sütőpapírral letakart tálcára raktam és megszórtam darált dióval, amikor mind megvolt mentek pihenni estére a hűtőbe. 

Picit szanaszét vannak a gondolataim, de remélem érthetőre sikeredett a recept. Szép estét nektek!

Ancika