Eljött egy újabb nap egy újabb téma: Mi bosszant fel téged….
A barátnőimmel beszélgetve, rájöttem, hogy sok dolog nem csak az én vérnyomásom emeli instant 220-ra hanem másokét is, így született ez a kis gyűjtemény, amit ér alkalmazni a körülöttetek élő katonafeleségek nembosszantására 😀
És akkor jöjjön a lista (a teljeség igénye nélkül):
1. Majd hozza haza a sok pénzt!
Egyrészt nem olyan sok az a sok, de még ha az is lenne, lehet az egyedüllétet, boldogtalanságot pénzen mérni? Ha én választhatnék, inkább szeretném itthon, egyben, sértetlenül, mint hogy utalják a pénzt miközben állandó veszélyben van…
2. Most legalább megdolgoznak a fizetésükért…
Nem tudom hogy vagytok vele, de én nem szeretek dolgozó katonát látni! Nagyobb biztonságban érzem magam, amikor a gyakorlótéren mennek a hadgyakorlatok (szerintem akkor is dolgoznak), mint amikor kerítést építeni látom őket és katonai konvojok jelennek meg az utakon…
3. Mit hisztizel, te vállaltad…
Na ez az a mondat amitől falnak megyek, egyrészt nem ezt vállaltam, nem katonához mentem férjhez, de még ha ezt is vállaltam, egy kicsit több együttérzést légyszi, bármilyen hihetetlen ez kívülről nézve én is emberi lény vagyok 😛
4. Nem is olyan sok az a 6 hét, 2hónap, 6 hónap…
Próbáltad már???
5. Úgyis csak isznak, buliznak, meg kurváznak …
Ez most komoly???? Ilyet nem mondunk egy feleségnek, még akkor se ha tudjuk, hogy az ő párja személy szerint azt csinálja… több együttérzést basszus!!!!
6. Tudom milyen nehéz, a múltkor az én párom is éjszakás volt…
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az eddigi rekordom 197 egyben egyedül töltött éjszaka….
7. Neked legalább van férjed…
Valahol a nagyvilágban… tudom én se tudok már örülni semminek 😀
8. Felemelő érzés, amikor épp a háborús területen szolgáló férjedért aggódsz és lebasz valaki, hogy: Kiküldted a pénzért meghalni azt a szerencsétlent…
A félreértések elkerülése végett, nem mi vagyunk a parancsnokaik, nem mi küldjük ki őket, mi aggódunk!!!
9. Addig sincs rá gondod amíg távol van…
Baszki, ilyenkor vagyunk ám csak totál kész, hogy egyben lássuk viszont, ne egy fadobozba… és nem játék, öröm és pénzszórás az életünk addig se amíg nincs, mert tuti most romlik el a kazán, most hozzák meg a felhasogatásra váró fát, kell kicserélni a mosógépet, lenyírni a füvet, felásni a kertet…..
És a 10. amitől hányok:
“A köcsög zsoldosok meg is érdemlik” És ez a mondat készít ki leginkább, mert ha megsebesül, vagy meghal egy magyar katona, vagy csak külföldön elesett fiainkról/lányainkról emlékezünk meg, ez a mondat mindig olvasható alatta, mint ha ők nem is emberek lettek volna, nem lenne családjuk, akik szerették őket, nem lettek volna szerelmeik, hanem csak névtelen senkik, akik minden rosszat csak maguknak köszönhetnek….
Ancika, én is építkeztem a 10 hós távollét alatt, 2 pici gyerekkel, tudom milyen, viszont mivel a nagy magyar multinak köszönhetően a 2 gyerek után nem vettek vissza a munkahelyemre, így az építkezés alatt még munkát kerestem, a kisebbik kezdte az óvodát, én meg az új munkahelyet…úgyhogy így én most már én is a honvédségnél dolgozom… sztereóban kapom az áldást odabenn – férjem távollétében meg idehaza. 😉
De nem nyígok, mert igen, vállaltam. És már megtanultam meglátni az előnyeit.
Maxi együttérzés, a többieket meg hagyd, nem értik, a túlsó parton állnak, itt nem győzhetsz meg senkit :D.
Picit eltekintek, a ne etesd a TROLLt elvemtől és csendben megjegyzem kedves idegen, hogy nem én találtam ki a “közmunkások angyalbőrbe bújtatását” és igazán nem is erről szólt ez a poszt, hanem arról, hogy mi a családok otthon hogy éljük meg mások állandó szekírozását, amellett, hogy ez az élethelyzet extra nehezített pálya. És köszönöm a felvetésed, fizikai munkát végzek civilben, szabadidőmben szoktam olvasni, szerelni, fát vágni, építkezni… 3 gyerek mellett anyaként és apa helyett is helyt állni, minimálbért keresek, így van elképzelésem, hogy mit jelent a pénzt beosztani és van külföldön élő közeli barátom, így azt is tudom, hogy ott mennyit lehet akár csak pizzafutárként is keresni, és akkor a szakmában elhelyezkedett ismerőseim fizetését meg sem említem, és igenis fenntartom a jogot, hogy nyígjak, hogy én nem ezt vállaltam, mert nem írtam alá egyetlen egy papírt se amin az lett volna, hogy oldj meg mindent egyedül, amíg vadidegen emberek szekíroznak a rendszer hibái miatt….miközben ugyanaz a rendszer engem is folyamatosan szívat és emészti fel azt a maradék kis erőmet is, hogy elmenjek szó nélkül az ilyen beszólások mellett. Bocsi ha megsértette a cikk az érzéseid, az enyém is megsértette a te hozzászólásod….
Mekkora baromság, már bocsánat. Sajnos sokszor sok helyen találkoztam a témával, de most nem tudok elmenni mellette. Igazán nem értek egyet veled, sem az úgynevezett “anygyalbőrös” közmunkásokkal. Mert hát sajnos azok, bár vannak különbségek egy honvéd, közmunkás, rendőr között. De a közpénz pazarlás az közpénz pazarlás, nem lehet szépíteni.
Bár a rendőrök a szememben többet érnek, mert ha jogrendet fenntartják otthon még ha a rendőrség nem más is mint a mindenkori karhatalom eszköze a hatalom legitimitására.
Na de vissza a honvédséghez, és vegyük pontról pontra a véleményem szemszögéből.
Csak a teljesség igénye nélkül.
1.
Mi az hogy nem olyan sok, az? Egy normális közmunkás mennyit is kap?
És persze lehet dobálni az örök témát, hogy a katona az életével játszik. Fogjuk rá, de általánosságban ez nem igaz. Hány katona is halt meg külföldön az utóbbi években? Hát nem sok, annyi ember meghal otthon a rossz életkörülmények között. De biztos akad munka baleset a közmunkások között.
Na de annyira szajkózta a kormány a katonai életpályamodellt. Sokan más helyeken töredéknyi pénzt sem kapnak komolyabb harci övezetekben, meg akadnak akik semmit. Én elvárom, hogy egy katona kötelességből tegye a dolgát, persze nem ingyen.
Munka: ha kicsit is képben lennél és szabadidődet forrásolvasással töltenéd és/vagy dolgozással -akkor elég is lenne az a pénz, ha már írtad, hogy nem sok az-. Akkor tudnád, hogy mennyi fizikai munka hárul a különböző fegyveres testületeknél egy konvencionális háború idején.
2. Igen, ne hisztizzenek, hisz vállalták.
De ennek a vállalásnak az az oka, hogy sokan az iskolapadból nem tudtak mit kezdeni magukkal és inkább elmentek bulizni, gyúrni, semittenni a a honvédséghez, mert -mondjuk ki- büdös a munka-.
És igen ismerek olyat akiben felébredt az ambíció, otthagyta a színtársulatot és kiment tisztes munkát végezni külföldre.
Ha már külföld. Igen és…. folyt köv
Ez is jó <3 Kitarás, furák az emberek néha…
Az èn kedvencem:
– Jééé, itthon van a férjed? Mikor megy ki megint? (mindezt 10 hónap távollét után a 3. itthon töltött héten.).
….anyád…