Kedves naplóm, az esték a legrosszabbak, amikor egyedül fekszel a hideg ágyban. A gyerekek alszanak, a kedvesedtől sok km választ el és bámulsz a sötétbe. A semmibe, jár az agyad és potyognak a könnyeid. Az este a legrosszabb mert ilyenkor érzed igazán, hogy egyedül vagy, és ilyenkor realizálódik, hogy sok sok ilyen vár még rád. Napközben rohansz, beszélgetsz emberekkel, ölelnek a gyerekek, csupa csacsogás, napfény, és kecsegtet a reménnyel, hogy eggyel megint közelebb kerültél a célodhoz, de jön a csúnya sötét depis este, amikor egyedül fekszel és semmi másra nem vágysz, csak hogy minél hamarabb túl legyél rajta, de nem jön a megváltást hozó álom. Kedves naplóm az esték a legrosszabbak….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: