ADHD, SNI, BTM igaz milyen ijesztő szavak? Amikor bent ülsz egy vizsgálaton és ezt hallod, megfordul a világ, na de ne a közepén kezdjük a sztorit….Ha csak a mi sztorink miatt vagy itt görgess le a képig 😛
Sokszor emlegetem, hogy benne vagyok pár bloggeres csoportban és sokat olvasom a többieket, és így jött velem szemben ez a történet:
http://kissemese.cafeblog.hu/2017/02/27/az-integracio-esely-kene-hogy-legyen-de-az/
És úgy éreztem erről írnom kell, mert megértem én kérem mindkét felet, sajnálok én mindenkit, de leginkább azt a “rossz gyereket”. Miért? Mert a gyerekek nem csak úgy lesznek “rosszak”, frusztráltak, problémásak, hanem valami kiváltja, és nem gondolom, hogy minden gyereket egy kalap alá kellene venni. Nem minden “rossz” gyerek SNI és nem minden SNI “rossz” gyerek. A rendszer rossz úgy ahogy van, és amíg mi szülők egymás ellenségei vagyunk nem fog változni, mert mennyivel egyszerűbb kidobatni Pistikét, mint megváltoztatni egy nem működő rendszert…. Nagyon tetszett az egyik hozzászólás:
“Juj, muszáj kicsit szakmáznom…pontosan azért van integráció, mert ennyire sokfélék a nehézségek. Tehát azt érdemes meglátni, hogy az iskolába kerülő gyerekek képességprofilja elképesztően változatos. 23 gyerek, 23 profil. Így értelemszerűen teljesen mindegy, hogy van-e szegregált iskola, ha maga a pedagógus képtelen a többségi iskolában a differenciálásra, ahogy pl.a te történetedben képtelen volt. Ugyanis a viselkedési problémák a diagnosztizálható kategóriákon kívül is megjelenhetnek (ha mondjuk bármelyik társad elkezdi a nevelőapja bántalmazni, és az iskolában ő maga is bántalmazóvá válik…stb.).értelemszerűen nem lehet minden évben kirugdosni azt, aki valamiért kilóg a sorból…
Másrészt pedig, az esélyegyenlőség bizony arról szól, hogy nem engedjük,hogy elszeparálva legyen 20-25 gyereknek garantáltan szar (hiszen képtelenség 25 súlyos nehézségekkel küzdő, de teljesen eltérő képességprofilú gyereket adott állapotának megfelelően nevelni-oktatni), hanem azt mondjuk, oké, osszuk el a feladatokat, és jelenlen meg a “nehézség” ugyanolyan mennyiségében, ahogy a társadalomban megjelenik, s ennek közösen vállaljuk a feladatát. Ha nem ezt tennénk, akkor bizony azt mondanánk, hogy tudjátok mit? Itt vagytok ti, akik nem fértek a fiókba, kezdjetek egymással, amit tudtok, csak minket ne zavarjatok. Ez azért elég durva, a legkeményebb ókori társadalmakban is szélsőségesnek számító megoldás. Nem beszélve arról,hogy ha konkrét példákat veszünk, a tökéletes tanulási képességekkel rendelkező látássérült, vagy kedves és elfogadó, mondjuk Williams szindrómás kisgyerek miért érdemli meg, hogy az ő osztálytársa legyen a nálad említett bántalmazó fiú, pontosabban, te miért érdemelnéd meg többségiként, mint ők, hogy nyugodt környezetben tanulj. És akkor itt jön a kérdés, miért gondoljuk, hogy minden BTM.es és SNI.s gyerek ugyanolyan, és jobb lenne, ha ők lennének összezárva? Miért gondoljuk,hogy kevesebb joguk van a nyugodt tanulási környezethez? Egy down-kóros kislány miért viselné könnyebben, ha egy fiú társa alányúl,mint egy ép intellektusú kislány.
Szóval, engem nagyon felzaklatott az írásod, és az is, hogy a végeredményből nem azt hoztad ki, hogy megfelelő pedagógus-képzés, eszközök, kis létszámú osztály, differenciált oktatás, és MEGFELELŐ PEDAGÓGIAI FELLÉPÉS, hanem azt, hogy háááááát, mi lenne, ha ezt a sok izét, akik ilyenek-olyanok, zárjuk inkább össze… (igaz sejtjük, hogy akkor az ő sorsuk megpecsételődik).”
Aztán persze jön az ellenvélemény
“Az aktuális helyzetben az írónak igaza van, nem lenne megengedhető, hogy betegyenek erővel egy összeszokott osztályba egy-két renitens, jóval nagyobb gyereket, akik aztán teljesen tönkreteszik a közösséget és bántalmazzák a többi gyereket. Amelyik gyerek képtelen több éven keresztül is teljesíteni a követelményeket, azzal foglalkozzanak egyénileg (legyen magántanuló) és erre a rendszer adja meg a lehetőséget és a szükséges kompetenciákat. De jelenleg azzal akarják elintézni, hogy berakják a kicsik közé, miközben sem a feltételrendszer, sem a kapacitás, az égvilágon semmi nincs mögé téve, ami biztosíthatná a kicsik védelmét és az integrálandó gyerek valódi beilleszkedését, felzárkóztatását. És erre azt mondják, hogy milyen szuperek vagyunk, integrált rendszerben oktatunk! Ez nem integráció, hanem egy orbitális nagy, rendszerszintű hazugság!”
És vele is egyetértenél igaz… Nehéz ez a téma és főleg azért, mert a két oldal egymás ellen van uszítva és a nagy vehemenciában nem lehet leülni és nyugodtan megbeszélni, utána nézni a dolgoknak, mert egyik oldalról ott a szülő, aki évek óta küzd a társadalomtól érkező lenézéssel, kirekesztéssel, az állandó hibáztatással. Másik oldalról ott a “Pistike takarodj” Pistike mondjon le” tömeg aki kikéri magának, hogy a “normális” gyerekéhez betegyenek egy “gyogyóst”. És persze könnyen beszól a magyar a neten, de néha sokkolnak az emberek…Az viszont, hogy mennyire nincsenek tisztában az emberek a dolgokkal az egyenesen elkeserítő:
” Plusz mióta a szülők eldönthetik, hogy az SNI-s (vagy bármilyen fogyatékos) gyereket hová akarják íratni, azóta sokan presztízskérdést csinálnak a dologból, mondván “én nem adom gyogyóba a gyerekem.”
Eleve mit keres egy okos értelmes gyerek egy (szerintem erre gondolt a kommentelő) egy értelmi fogyatékosoknak fenntartott intézetben, vagy egy látó gyerek a vakok iskolájában, vagy a jól halló gyerek a hallássérültek között stb…. és miért kellene minden picit másabb gyereket máshová tenni, eldugni, hogy nehogy az én tökéletes gyerekem eggyel is érintkezzen fúúúúj…És tudtommal a Bizottság jelöl ki iskolát nem? Nem kívánságműsor ez.
“Azt gyűlölöm legjobban, hogy egyetlen megoldásként begyógyszerezte a gyereket…”
Nem gondolom, hogy egyetlen anya is a saját szórakoztatására gyógyszerezné be a gyerekét és fizetne le orvosokat, hogy felírják azt neki…És amikor bemész a vizsgálóba és lehord mindennek az orvos és közli, hogy hülye vagy gyógyszer kell annak a gyereknek sokan elhiszik. Annyit aláztak meg már ilyen helyeken…de nekem szerencsém van, hála a sok éves terápiának, lehet megússzuk gyógyszermentesen.
Ez a kedvencem, hányszor kapjuk meg mi anyák, hogy nem neveljük meg a gyerekünket. Képzeld el, hogy a gyerekem az Aldi közepén magából kikelve ordít, hogy nehogy azt hidd, hogy megveheted ezeket, ha nekem meg nem veszed meg a traktor készletet (azt kapta karácsonyra), vagy ahogy nyalja a kirakatot, amíg én megállok beszélni 5 percet egy ismerőssel, vagy hogy mindent végigfogdosunk a boltban, piacon (a fogdosás az egyik heppje)…nem kell mondani, hogy hány lenéző, megalázó pillantást, beszólást gyűjtöttem be az évek során, pedig az ismerőseim, a gyerekeim és a doktornénink szerint jó anya vagyok (néha kételkedek).
És ne hidd, hogy te jobban csinálnád, mint azok a “rossz anyák” mert Vekerdyt idézve a gyerekek kiszívják a vérünket és lerágják a húsunkat és akkor még a felnőtt társadalom is elítél, nehezített terep ez kérem.
“Olyan osztályban, ahol 28 gyerekből csak 4 nem szorul mindenféle speciális oktatásra (és egy normál iskolát vegyünk), ott nem lehet haladni a tananyaggal. Az a négy gyerek szív a huszonnégy másik miatt + a tanár, aki nem a speciális igényű gyerekekre van kiképezve.”
De akkor kérdezhetjük, hogy ha integrálunk miért nem képezzük a tanárokat. Miért uszítjuk egymás ellen a szülőket. Miért várjuk meg, hogy tönkremenjen a gyerek. Miért gondolják a felnőttek, hogy csak “gyogyós” lehet egy SNIs gyerek. Miért hagyják a felnőttek, hogy csak az SNIs gyerek szívjon mindenért. Miért csúfolják és szekálják a gyerekek azt aki egy kicsit más és ehhez miért asszisztálnak a felnőttek. Miért az az egyetlen megoldás, hogy Pistike “takarodjon”. Miért csodálkozunk azon, hogy az a gyerek aki ovitól kezdve csak elutasítást kap agresszív lesz 10 éves korára. Persze mindig vannak kivételek, de nélkülük nem lenne szabály sem. De akkor jöjjön az akire én rettentő büszke vagyok, az én 10 évesem aki a mások között is más:
Egyszer csak nem jött meg, na de volt már ilyen máskor is, csak késik egy két hetet…de apjuk csak nem hagy, így megcsináltuk a tesztet és pozitív lett!!!! Nem számítottunk rá, de nagyon örültünk a 16. hétig amikor is közölték, hogy rossz helyen tapad, anyuka ez a baba nem fog megmaradni. Na de nekünk senki nem mondhatja meg azóta sem, hogy nem vagyunk képesek valamire, így felszívtuk magunkat, végig keménykedtük, görcsöltük , feküdtük a terhességet, majd a 42!. héten roham tempóban megszületett az én csodaszép kisfiam…köldökzsinórral a nyakán, és gyorsan el is ment nyaralni egyet inkubátor földre amíg megfoltozták anyát és feltöltötték 3 infúzióval, mert jól összevérezett mindent a takarítóknak. Már akkor is csak az ilyen úri hóbortokon járt az agyam. Majd úgy döntött a fiatalember, hogy mivel ő az első elő kell készíteni a terepet a hugiknak meg kell edzeni anya idegeit, így nem aludt 4 hónapig, cserébe 3 hónaposan felült (azóta is hülyének néznek ha elmondom) Majd ha már megunta az üldögélést 6 hónaposan felállt, mert ha már nem alszunk szinte semmit továbbra sem hát kell a változatosság. Aztán tudjátok, a kúszás meg a mászás gyengéknek való így 9 hónaposan már vígan rohangáltunk. Itt még nem is gondoltam, hogy valami gond lenne, na de az én gyerekem 3 évesen még nem beszélt…cserébe ma be se áll a szája. És a szobatisztaságra tett kísérleteim is falakba ütköztek, mivel megtalálta a nyelvét közölte, hogy neki kényelmes a pelus és azért veszem le, hogy összepisiljen nekem itt mindent??? O.o Na nekem se kellett több, vettem pár mosható pelust ami hideg és nedves és nyertesként kerültem ki a helyzetből. De ott volt még az atópiás bőr, az egyik vizsgálat alatt közölte velem a bőrgyógyász néni, hogy anyuka nem látja, hogy a gyerek hiperaktív???? Vigye a gyerekpszichiátriára :O Kétségbe esés, vizsgálat amiben megállapítják, hogy a gyerek kicsit butácska (említettem már, hogy az IQja nem is olyan rossz?), és hiperaktív, de ezt nem írják le, mert még kicsi…. Ayres terápia és fejlesztés magán úton (sok sok pénzért) csodákat tett, láthatóan lelassult a gyerek amikor járt és felpörgött amikor nem. Itt anyuka megnyugszik, hogy minden rendben van, hordom a gyereket, mindenki tud róla a nevelési tanácsadóban, az oviban, majd jelentkezéskor lead mindent a suliban. Itt jött az első pofon nálunk. Állam iskola közli, hogy elül a gyerek a hátsó padban és elbukdácsol 8.-ig. Az én okos mindenre képes gyerekem???? És ha már alapból így indulunk mik lesznek a lehetőségei itt. Felpakoltunk apával és egy kedves tanácsra megnéztük a Waldorf oktatást, ahol azt mondták szeretettel várnak minket. 180 km naponta, de minden kilometert megér az iskola. A tanító néni vért izzadva megtanította írni olvasni a gyerekem (neki ez a rész sérült), na igen ám, de 3.-ban kiderült, hogy nekünk nincs SNIs papírunk és az kell ahhoz, hogy fejlesztést kaphassunk. Ekkor már 5 éve volt benne a rendszerben a gyerek és hordtam terápiára, logopédushoz, fejlesztésre… de senkinek nem tűnt fel. És akkor kezdtük elölről a vizsgálatokat városi szinten, kórházban, megyei szinten, majd kijelölték neki az iskolát. Mivel a miénk integrál, így maradhatott ott a csöppem ahol volt. Na igen ám, de amint megvan “A papír” ki is lép a rendszer az ember mögül és az iskolának kell megoldani a fejlesztést, és sok helyen itt kezdődnek a gondok, mert nagy az iskola, sok a gyerek és kevés a kapacitás….
És térjünk vissza az elejére, mi szerencsések vagyunk, Bence nagyon okos, nem agresszív, de fura, viszont minket elfogadnak az osztálytársak, a tanárnéni, a szülők. Mivel én is “problémás gyerek” voltam így emlékszem rá milyen érzés volt furának lenni. Megértem a gyerekem és próbálom megkönnyíteni az életét, azaz nem plusz akadályokat görgetni elé. Pl: szaladunk két kört két sor leírása között, ha már nagyon elfáradt, az ágyon ugrálva énekelve tanuljuk az angol szavakat, bátorítom, hogy bármi lehet ami csak akar lenni, csak abban kell a legjobbnak lenni, most épp Youtube videósnak készül 😀 Persze emellett le fog érettségizni. Felolvasom a hosszú szavakat, ha nem sikerül összeraknia, leírom a fogalmazást amit diktál, hogy utána le tudja írni a füzetbe, mert egyedül a negyede lenne csak meg amire leírja…. és keresek olyan dolgokat amiben lehet sikerélménye. Az én kincsem nem frusztrált, nem agresszív, hisz segítő, szerető emberek veszik körbe, nem érzi gyogyósnak magát, hisz tudja ha tesz érte bármit elérhet, önálló csupa mosoly kedves kis csoda! És én kegyetlenül büszke vagyok rá akkor is, ha néha a pokolt jártuk be 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: