Nem tudom meséltem e már, de az anyukám nevelő szülő, ami azt jelenti, hogy nekem eddig 22 testvérem volt. Most az egyik kisfiúról kiderült, hogy allergiás pár dologra. Konkrétan ez azt jelenti, hogy ha így folytatja lassan fényevő lesz a lelkem, de semmikép sem összeegyeztethető az eddigi életünkkel a táplálása. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy van aki képes életben maradni tej és tojás nélkül :O (persze tudom többek között a vegánok sem esznek) Nálunk mindkettőből sok fogy el, ehhez jön még többek között a kakaó (szívás) és a szója…. van olyan dolog amiben manapság nincs szója???? Persze ezen kívül még sok minden fel van sorolva ami könnyen kerülhető, de ezek már magukban sem könnyítik meg az ember helyzetét, így mostanság mindenből csinálok olyan verziót amiből ezek kimaradnak, na de ma palacsinta volt….

El tudsz képzelni egy 11évest amikor rájön, hogy tej és tojás van a palacsintában és hogy ő azt nem ehet????

Hát megszakadt a szívem és mivel az internet a barátom elkezdtem keresni a megoldást, hogy hogy is juttathassam palacsintához a pityergő gyermeket. Sok megoldást találtam. Vehetnék rizstejet, szaffi lisztet, banánt, és flancos hozzávalókat amik persze nincsenek itthon és én falun lakom a gyerek türelme meg véges, így tovább kutatva találtam egy egész jó megoldást.

Hozzávalók:

20 dkg liszt

1 csipet só

2 ek napraforgó olaj

2 ek keményítő

3 dl víz

1 kk szódabikarbóna

2 vanilliás cukor

olaj a sütéshez

töltelék, amit ehettek

Nagyon egyszerűen egy tálba borítottam mindent, összekavartam és megsütöttem mint a sima palacsintát. Egész finom lett és csöppemnek is meg lett az öröme, hogy ő is ehet.

Ha tetszett a recept kérlek oszd meg, hogy minél több emberhez eljuthasson ezzel is örömet szerezve az amúgy diétázó gyerekeknek! Köszönettel

Ancika

“Majd meg szakadunk  hogy jó anyák legyünk és ettől majd becsavarodunk..” Elvárják, hogy tökéletes háziasszonyok legyünk, a lakás legyen olyan mint egy magazin, egészséges és finom étel legyen az asztalon, fizetés a bankszámlán de legfőképpen, hogy tökéletes gyerekek tökéletes anyukája legyünk…

Na jó jó, tudja az ember a nyári szünetben dugdosni a “szennyest” az emberek elől, na de jön a sulikezdés és vele millió kis elvárás és nem is értem, honnan jön ez a kényszer, valószínűleg valaki sokat fizetett ezért,marketing szakembereknek, hogy megvedd a

1. Tökéletes táskát, persze ha lehet 25.000ftos áron mert hiper-szuper ergonomikus és gerinckímélő és magától megoldódik benne a házi vagy valami ilyen extrát tuti adnak ezért az árért, mert ha mondjuk a te gyereked olyan mint az enyém, hogy az 1500ft-os rózsaszín pillangósra bukik, akkor nagyon elszúrtad, gerincferdüléses, sánta, púpos és egyéb nyavalyáktól meggyötört  lesz és a többi anya lesújtó pillantásokkal fog méregetni… (sóhaj)  
2. Tökéletes tolltartót, ami illik a táskához/a kedvenc mesehős szerepel rajta, de csak az idei legújabb jó, mert a lejárt tavalyi mesehős, már ciki… (nálunk a nagylányom magának horgolta, és az egyik neszesszerem nyúlta le)
3. Ha van egy rajzolni imádó gyereked, akkor biztos be kell szerezned pár íróeszközt, a mieink rá se fértek a képre mind:van csillámos toll szett, neonszínű, fémes színekből álló, illatos, kevert tintás, kislány mintás, mintás Rotring, színes ceruza, pillangós grafit, szorzótáblás ceruza, vastag ceruza, kétvégű filctoll szett, tűfilc szett… különböző mintás radírok és egy tartályos hegyező amibe mindezt hegyezheted (a pepcoban olcsón vettem meg neki a nagy részét)
4. Aztán persze tavalyi ruhában nem kezdhet a gyerek, kell hogy vegyél új ruhát, bugyit, zoknit, gatyát, cipőt stb stb stb… mert hát mit fognak szólni, hogy szegény gyereknek még erre se telik (én ezt a lépést kihagytam, mert felesleges pénzkidobásnak vélem)
5. A legmenőbb mintás füzeteket, noteszt, rajzfüzetet, nyomdát, hajgumit, nedvestörlőt…  és akkor még hova fogjuk rakni a könyveket,  ha ez mind megvan a gyereknek (klassz rajzfüzetet vettem a pepcoban 210 forintért)
6. Mobil, mert ma már minden gyerek okostelóval jár :O (se tablet, se telefon, ha nagyon kell itt a számítógép, de eddig még nem volt szükség rá a tanulmányokhoz)
7. Tornafelszerelés, technika csomag, olló, stb stb stb írod a listát

És ez az a pont ahol egy vagyont elköltve elkezdesz becsomagolni az életed értelmének, aki nekiáll ordítani, hogy márpedig ő tuti nem fog felvenni melegítőt, vagy rövidnadrágot a tornaórán és félőrültként elkezdi dobálni szét a tiszta ruhát a szekrényéből és persze még meg is tapossa, hogy ne csak pakolni kelljen, hanem mosni is újra. Nincs meg a tornazsák, koszos a tornacipő, mert persze ki kellett próbálni nyáron. Elveszett a rajzmappa, még van 10 oldal a kötelezőből, nem akarnak fürdeni, nem jutottál el velük a fodrászhoz és “miéééééééértkeeeeeeelkiraaaakniiiholnapraaruhát” ordítja lélegzetvétel nélkül….és érzed ahogy szép lassan eldurran az agyad…….

Ez volt az a pont ahol az idegtől remegve kiültem a hátsó lépcsőre kisírni magam. És rohan a ház, tele a szennyestartó, és uzsira is csak ezt sikerült összehoznom, ahelyett, hogy valami bio, paleo, gluténmentes, superfoodot hoztam volna össze:

és persze legalább a kiflit süthettem volna magam, vagy facsarhatnék hozzá frissen, narancslét,mégis csak az első napról van szó, vagy legalább hajnalban 3körül felkelhetnék, hogy még mielőtt 6kor beteszem az autóba az én szépségeimet és elkocsikáztatom őket a 45 kilométerre levő iskolájukba igazán összedobhatnék, valami királyi lakomát…. és enyhítve a lelkiismeret furdalásomon, tuti összedobok egy muffint legalább holnap mert ma persze dolgoztam is, és egyébként is én olyan rossz anya vagyok :'(

Vagy csak túl sok elvárásnak akarunk megfelelni, túl nagy a nyomás és valójában imádnak minket a gyerekeink, és mi is őket és egyébként se halt bele még senki abba, hogy nem volt tökéletes, és nagy eséllyel a gyerekek is túlélik a tökéletlenségünket. És igen is, mosolyogj rá a másik anyára a boltban, az iskola előtt, az orvosnál, az utcán, a játszótéren, az edzésen, a szülőin …. legalább mi legyünk cinkosok és elnézőek egymással, hogy csökkenjen ez a nyomás, és végre felszabadultan boldogok lehessünk <3

“Egy anyukát megkértek, hogy távozzon a boltból mert a két éves gyereke sírása zavarta a többi vevőt.” “A repülőgépeken be kellene zárni a gyerekeseket egy külön kabinba, hogy ne legyen velük gond.” “Ki kellene tiltani a gyerekeket a panelből, mert állat módjára viselkednek és zavarják a szomszédokat” “Az egyedülálló anyák a legbunkóbbak, ők meg se próbálják megnevelni a gyerekeiket” ….

Tényleg ennyire szörnyű lenne a helyzet és ennyire nem lehetne elviselni a gyerekes anyukákat és a gyerekeket? Ennyire elítélő társadalomban élnénk? Mindenki gyereke tökéletesen jól nevelt volt, Ő maga soha sem adott elő egyetlen hiszti jelenetet sem, hanem vigyázzban ült a frissen vasalt ingecskéjében, cuki mosollyal az arcán és illedelmesen csak akkor szólalt meg, ha kérdezték és egyéb esetben semmi zajt nem adott ki? Vagy ennyire elteltek lennék gyerekmentesen, hogy mi bezzeg tuti sokkal jobban csinálnánk?

Fékezzük meg a dackorszaki hisztit! Le a kamasz lázadással! Csak és kizárólag zombie gyerekeket akarunk aki gombnyomásra, pontosan beleveret protokol alapján működik, mert míg a törvény és a jóérzés megkívánja, hogy ne verjünk gyereket a tömeg lincselésért kántál, ha a 2éves nem akarja megfogni anya kezét és ennek hangot is ad…

Ohhh mily fertő, mily félrenevelés és mindenki úgy néz anyukára, mintha háborús bűnös lenne, vagy minimum tömeggyilkos, de akár az is megeshet, hogy ő verte be Krisztus szögét a keresztbe. Elfogadhatatlan és legalább a falu főterére kellene lábánál fogva fellógatni egy táblával a nyakában, hogy így jár aki nem neveli meg a gyerekét!

Mert a minimum, hogy megalázzuk anyukát, mert nem elég neki, hogy sír a gyereke, hogy próbálja megmagyarázni a lehetetlent, próbál rávenni egy dacos, harcoló gyereket a kompromisszumra, még számolnia kell a társadalom megvetésével is. Persze jönnek a megmondók, mint a trollok a posztok alá:

Csak jól pofon kellene vágni! Bezzeg az enyémek sose viselkedtek így a boltba! Nevelje már meg azt a gyereket! Ezt nem lehet elviselni! Zavarja már ki valaki! ….

De mi lenne ha ahelyett, hogy az önön tökéletességünket hangsúlyozzuk, megmutatnánk, hogy értjük mi ezt, átéltük és küldenénk egy mosoly az anyuka felé, hogy kitartást, ne aggódj, majd elmúlik! Igaz, nem lenne túl megerőltető és anyukák százai nem gyomorgörccsel mennének be a boltba, hogy jaj már megint mit kell átélniük, hanem a világ legtermészetesebb dolga lenne, az, hogy a gyerek nem lehet mindig jó és nem érthet mindig mindenben egyet velünk…

Itt a végén szeretném megemlíteni, hogy nekem persze nagyon jól nevelt és legkevésbé se tökéletes gyerekeim vannak, rögtön 3, mert nem apróztam el 😛 Így itt is előfordulnak néha atrocitások. Mi mindig megbeszéljük előre, hogy csak egy dolgot választanak, ami nem lehet játék, ha “nagy ritkán” előfordul, hogy hó végén nincs pénzem, akkor elmondom nekik, hogy ma csak kajcsit veszünk, mert anyunak nincs pénze és ezt be is tartjuk az esetek 99%-ban, na de nem lehet mindig mindenkinek jó napja, nekem sem…

A kicsi a legenyhébb, ő keresztbe vágja a karját és válogatott átkokat kántál valami holt nyelven amit szerencsére senki sem ért, de a szeme azért sokat elárul a lelkében dúló állapotokról 😀

A középsővel két igazi hisztit éltünk át. Nyugisan sétálunk a hűtőpultnál amikor az én komoly 8 évesem egyszer csak földhöz vágja magát és teli torokból elkezd ordítani, hogy

Halrudacskát akarooooooooook!!!!!!!!!

Hát gyerekek ha szégyen ha nem én röhögő görcsöt kaptam a helyszínen. Annyira szürreális volt egy padlón fetrengő 8 éves aki egy olyan dologért ordít amit bármikor megkaphat, hogy ennyi telt tőlem. Majd kihúztam a rosszaló pillantások sűrűjében a hűtőt, kivettem a halrudacskát, betettem a kosárba és elindultam a kassza felé. Ezen annyira meghökkent a gyerek, hogy csak pislogott mint béka abban a miskolci kocsonyában….

De ha azt hiszed nálunk ilyen olcsón adják a hisztit, akkor megsúgom, hogy csúszott már utánam térden végig az Aldin miközben azt ismételgette, hogy

De miéééééééért!!!!

Mert nem voltam hajlandó megvenni a horror áron levő Barbie újságot. Mentségemre szóljon, hogy felajánlottam, hogy megveheti magának a zsebpénzéből, vagy lemosogathatja az árát, de számára az nem volt túl vonzó alternatíva.

De ha már Aldi és tényleg köszi srácok a sok kedvességet és türelmet, imádlak titetek :*  Az első igazi dühkitörését ott produkálta nagyfiú. Karácsony előtt voltunk, amikor megláttunk egy traktor készletet(amit karácsonyra megvettem és azóta se játszunk vele). Persze szerelem első látás, de hogy is szól a szabály? JÁTÉK NINCS! Na ebből olyan botrány keveredett, hogy minden egyes darabot amit én betettem a kosárban, ő pontos precízséggel visszarakott a helyére, a következő felszólítással:

Nehogy azt hidd, hogy ezt megveheted, ha nekem nem voltál képes megvenni a traktor készletet!

Persze mindenki mint a véres rongyra, de én menthetetlenül mosolyogtam addig amíg be nem zártam a kocsiajtót és el nem sírtam magam, hogy ez nem ér és hogy nekem, mennyire fáj amikor ilyenkor így néznek rám a nénik. Szerintem ez volt az a pont amikor megsajnáltak a nagyok, mert azóta egész vállalható módon viselkednek a nagy tömegben 😀 Viszont nem miattuk éreztem rosszul magam, mert néha nekem is fáj, hogy a rendszer nem az én igényeim szerint működik, hanem azért, mert kíméletlen kegyetlenséggel ítél el a társadalom akkor ha egy ici picit is ki mersz lógni abból a bizonyos sorból, még akkor is, ha te nem tehetsz róla…..

És ha már “vállalhatatlan” viselkedés…képzeljétek el, ahogy megálltok köszönni egy ismerősnek a bevásárló központban és két perc beszélgetés után a gyerekeid felé fordulsz meglátod ahogy egymás ellen nyalják a kirakat üvegét 😀

Szóval nem vagyok tökéletes és igazán nem is bánom, így ha legközelebb ordítani fog a gyereked rám számíthatsz, én nem ítéllek el!!!!!

Ha van kedvetek indítsunk mozgalmat, hogy támogassuk egymást, kérlek oszd meg a posztot és írd ide kommentbe, hogy nem ítéllek el, vagy oszd meg velünk a történeted, hogy érezhessük, hogy nem vagyunk egyedül. Köszönöm!

Puszil:

Ancika