Az elítélés kora

“Egy anyukát megkértek, hogy távozzon a boltból mert a két éves gyereke sírása zavarta a többi vevőt.” “A repülőgépeken be kellene zárni a gyerekeseket egy külön kabinba, hogy ne legyen velük gond.” “Ki kellene tiltani a gyerekeket a panelből, mert állat módjára viselkednek és zavarják a szomszédokat” “Az egyedülálló anyák a legbunkóbbak, ők meg se próbálják megnevelni a gyerekeiket” ….

Tényleg ennyire szörnyű lenne a helyzet és ennyire nem lehetne elviselni a gyerekes anyukákat és a gyerekeket? Ennyire elítélő társadalomban élnénk? Mindenki gyereke tökéletesen jól nevelt volt, Ő maga soha sem adott elő egyetlen hiszti jelenetet sem, hanem vigyázzban ült a frissen vasalt ingecskéjében, cuki mosollyal az arcán és illedelmesen csak akkor szólalt meg, ha kérdezték és egyéb esetben semmi zajt nem adott ki? Vagy ennyire elteltek lennék gyerekmentesen, hogy mi bezzeg tuti sokkal jobban csinálnánk?

Fékezzük meg a dackorszaki hisztit! Le a kamasz lázadással! Csak és kizárólag zombie gyerekeket akarunk aki gombnyomásra, pontosan beleveret protokol alapján működik, mert míg a törvény és a jóérzés megkívánja, hogy ne verjünk gyereket a tömeg lincselésért kántál, ha a 2éves nem akarja megfogni anya kezét és ennek hangot is ad…

Ohhh mily fertő, mily félrenevelés és mindenki úgy néz anyukára, mintha háborús bűnös lenne, vagy minimum tömeggyilkos, de akár az is megeshet, hogy ő verte be Krisztus szögét a keresztbe. Elfogadhatatlan és legalább a falu főterére kellene lábánál fogva fellógatni egy táblával a nyakában, hogy így jár aki nem neveli meg a gyerekét!

Mert a minimum, hogy megalázzuk anyukát, mert nem elég neki, hogy sír a gyereke, hogy próbálja megmagyarázni a lehetetlent, próbál rávenni egy dacos, harcoló gyereket a kompromisszumra, még számolnia kell a társadalom megvetésével is. Persze jönnek a megmondók, mint a trollok a posztok alá:

Csak jól pofon kellene vágni! Bezzeg az enyémek sose viselkedtek így a boltba! Nevelje már meg azt a gyereket! Ezt nem lehet elviselni! Zavarja már ki valaki! ….

De mi lenne ha ahelyett, hogy az önön tökéletességünket hangsúlyozzuk, megmutatnánk, hogy értjük mi ezt, átéltük és küldenénk egy mosoly az anyuka felé, hogy kitartást, ne aggódj, majd elmúlik! Igaz, nem lenne túl megerőltető és anyukák százai nem gyomorgörccsel mennének be a boltba, hogy jaj már megint mit kell átélniük, hanem a világ legtermészetesebb dolga lenne, az, hogy a gyerek nem lehet mindig jó és nem érthet mindig mindenben egyet velünk…

Itt a végén szeretném megemlíteni, hogy nekem persze nagyon jól nevelt és legkevésbé se tökéletes gyerekeim vannak, rögtön 3, mert nem apróztam el 😛 Így itt is előfordulnak néha atrocitások. Mi mindig megbeszéljük előre, hogy csak egy dolgot választanak, ami nem lehet játék, ha “nagy ritkán” előfordul, hogy hó végén nincs pénzem, akkor elmondom nekik, hogy ma csak kajcsit veszünk, mert anyunak nincs pénze és ezt be is tartjuk az esetek 99%-ban, na de nem lehet mindig mindenkinek jó napja, nekem sem…

A kicsi a legenyhébb, ő keresztbe vágja a karját és válogatott átkokat kántál valami holt nyelven amit szerencsére senki sem ért, de a szeme azért sokat elárul a lelkében dúló állapotokról 😀

A középsővel két igazi hisztit éltünk át. Nyugisan sétálunk a hűtőpultnál amikor az én komoly 8 évesem egyszer csak földhöz vágja magát és teli torokból elkezd ordítani, hogy

Halrudacskát akarooooooooook!!!!!!!!!

Hát gyerekek ha szégyen ha nem én röhögő görcsöt kaptam a helyszínen. Annyira szürreális volt egy padlón fetrengő 8 éves aki egy olyan dologért ordít amit bármikor megkaphat, hogy ennyi telt tőlem. Majd kihúztam a rosszaló pillantások sűrűjében a hűtőt, kivettem a halrudacskát, betettem a kosárba és elindultam a kassza felé. Ezen annyira meghökkent a gyerek, hogy csak pislogott mint béka abban a miskolci kocsonyában….

De ha azt hiszed nálunk ilyen olcsón adják a hisztit, akkor megsúgom, hogy csúszott már utánam térden végig az Aldin miközben azt ismételgette, hogy

De miéééééééért!!!!

Mert nem voltam hajlandó megvenni a horror áron levő Barbie újságot. Mentségemre szóljon, hogy felajánlottam, hogy megveheti magának a zsebpénzéből, vagy lemosogathatja az árát, de számára az nem volt túl vonzó alternatíva.

De ha már Aldi és tényleg köszi srácok a sok kedvességet és türelmet, imádlak titetek :*  Az első igazi dühkitörését ott produkálta nagyfiú. Karácsony előtt voltunk, amikor megláttunk egy traktor készletet(amit karácsonyra megvettem és azóta se játszunk vele). Persze szerelem első látás, de hogy is szól a szabály? JÁTÉK NINCS! Na ebből olyan botrány keveredett, hogy minden egyes darabot amit én betettem a kosárban, ő pontos precízséggel visszarakott a helyére, a következő felszólítással:

Nehogy azt hidd, hogy ezt megveheted, ha nekem nem voltál képes megvenni a traktor készletet!

Persze mindenki mint a véres rongyra, de én menthetetlenül mosolyogtam addig amíg be nem zártam a kocsiajtót és el nem sírtam magam, hogy ez nem ér és hogy nekem, mennyire fáj amikor ilyenkor így néznek rám a nénik. Szerintem ez volt az a pont amikor megsajnáltak a nagyok, mert azóta egész vállalható módon viselkednek a nagy tömegben 😀 Viszont nem miattuk éreztem rosszul magam, mert néha nekem is fáj, hogy a rendszer nem az én igényeim szerint működik, hanem azért, mert kíméletlen kegyetlenséggel ítél el a társadalom akkor ha egy ici picit is ki mersz lógni abból a bizonyos sorból, még akkor is, ha te nem tehetsz róla…..

És ha már “vállalhatatlan” viselkedés…képzeljétek el, ahogy megálltok köszönni egy ismerősnek a bevásárló központban és két perc beszélgetés után a gyerekeid felé fordulsz meglátod ahogy egymás ellen nyalják a kirakat üvegét 😀

Szóval nem vagyok tökéletes és igazán nem is bánom, így ha legközelebb ordítani fog a gyereked rám számíthatsz, én nem ítéllek el!!!!!

Ha van kedvetek indítsunk mozgalmat, hogy támogassuk egymást, kérlek oszd meg a posztot és írd ide kommentbe, hogy nem ítéllek el, vagy oszd meg velünk a történeted, hogy érezhessük, hogy nem vagyunk egyedül. Köszönöm!

Puszil:

Ancika